Azon a sokat emlegetett közmeghallgatáson megkérdeztük Schveiczer Krisztián képviselő Urat, hogy a Kormányhivatal dádá-ját (felhívását) alkalmasint – ha igény lesz rá – közszemlére kívánja e bocsájtani. A képviselő úr megesküdött, hogy Ő nem kapott semmit, de ha megérkezik, akkor részéről semmi akadálya. Aztán ehhez az eskühöz csatlakoztak a hivatali alkalmazottak, a jegyző és a polgármester is. Mint már korábban is írtam – a Kormányhivatalt még iratkezelésből nem láttam tévedni, ezért megtudakoltuk, hogy merre hány méter azzal a felhívással. Meg is jött a letaglózó válasz, mármint letaglózó az esküdözőknek. Nem csak, hogy megkapta Hivatal, hanem el is olvasta valaki. Na de ki? Úgy is fel lehet tenni a kérdést, hogy ki füllentett a közmeghallgatáson? Valószínűleg Schveiczer úr nem. Ebben az estben Ő is áldozata a Hivatal trehány iratkezelésének.

Lehetne még találgatni, hogy ki miért esküdözött, de fölösleges. A Hivatal iratkezeléséért a jegyző a felelős. Derítse ki Ő, hogy ki olvasta el, majd tüntette el a Kormányhivatal felhívását. (Hmm…, pedig ebben még helyesírási hiba sem volt. )

Így megy ez Nemtiben. Nemcsak az elektronikus iratkezelésben, hanem papír alapúban is. Számtalan kikért szerződésre és egyéb dokumentumra kaptuk azt a választ, hogy “irattárban nem található”. Akkor hol fészkes fenébe van? Ha pedig tényleg elvesztek (bár érdekes módon a kényes iratok tűntek el) akkor talán kellene gondoskodni az iratpótlásról. A Mikulás és a Jézuska nem fogja megtenni.