Mármint a szebb napokat is megért Szent Mihály Nap. Régen egyszerűen búcsúnak, majd később falunapnak hívtuk. Tele volt a falu árusokkal, sergővel, céllövöldével és ami a legfontosabb: emberekkel. Most meg – mióta a fantáziának teljesen híjján lévő politikusaink szervezik – vadászni kell az embereket. Ne csodálkozzunk. Rohadtul unalmas, hogy minden évben ugyanaz van.  A főzőversenyt is sikerült leamortizálni a szervezőknek. Nem tudták kiosztani a bronzérmet. Na nem azért mert nem tudtak dönteni a jobbnál jobb ételek közül, hanem mert csak kettő induló volt. Az a kettő is csoda – megnézve a jelentkezési lapot. Olyan mintha Győzike írta volna egy egy hónapos jogi gyorstalpaló után. Annyira gáz, annyira égeti a falut. Le kéne kapni a tíz körméről azt, aki ezt összehozta. Aztán visszaküldeni alsó tagozatba.

Nem kéne azt erőltetni ami nem megy, mármint a címviselőinknek. Itt van most a ‘húsosfazék‘ a faluban, éljék ki magukat abban addig amíg tehetik mert hamarosan nagyon kemény ‘böjt’ jön. Azt pedig ne is próbálják eljátszani, hogy a falu közösségét a szívükön viselik, mert már senki nem hiszi el. Még az a huszonegynéhány ember sem aki részt vett a Szent Mihály Napon.