Úgy döntöttem, hogy a Kossuth út 173 önkormányzati bérlakás ügyét egyelőre elengedem. Mintát adva ezzel az újdonsült képviselőknek, hogy milyen ügyekre számíthatnak. Egyben lehetőség is lesz, hogy megmutassák a hozzáállásukat és a bátorságukat. Az összes dokumentumot itt és most közzéteszem. Lássuk a medvét:

A történet 1999-ben kezdődött az árvízzel. A kérdéses ingatlant jelenleg is bérlő személy árvízkárosult lett, ezért az Önkormányzatunk a probléma megoldására állami finanszírozással vásárolt egy lakást, ez a Kossuth út 173. Az állami dotáció kikötése volt, hogy 10 évig az árvízkárosultnak joga van bérelni az ingatlant, ezért az nem elidegeníthető és korlátozottan forgalomképes vagyon besorolásba került. Ingyenességről és örök életű bérleti jogról szó sincs, mint egyes volt képviselők terjesztik. Az árvízkárosult havi 600 Ft bérleti díjért 2000-07-01-től birtokba vette az ingatlant. A képviselő-testület a 92/2000 (XII.07.) számú döntésében hozott egy elvi határozatot, hogy az ingatlan korszerűsítése bérleti díj beszámításban jóváírható, de a részleteket külön megállapodásban kell rögzíteni. 2001-08-01-től a képviselő-testület megemelte a bérleti díjat havi 2500 Ft-ra, mely érvényben is maradt 2018-12-31-ig. 2003-05-19-én megköttetett a megállapodás, melyben rögzítve lett, hogy mely munkákra lehet igénybe venni a maximum 200000 Ft bérleti díj jóváírást. 2004-01-28-án értesítve lett a bérlő a beszámítás összegéről, a kezdeti- és a 2010-01-31-i lejárati dátumról.

2004. áprilisában a bérlő több költségszámlát is benyújtott, azonban ezen számlák mindegyike vízbekötésről szólt. A vízbekötés viszont nem szerepel a beszámítható felújítási tevékenységek között, ezért bárki részéről is történik hivatkozás a 200000 Ft beszámítására, az hamis. Ha esetleg meg is történt a beszámítás, az csak jogsértő módon történhetett.

2010-ben megszűnt a bérlő 10 évig tartó kiváltsága, ezért ekkor a képviselő-testületnek a Kossuth út 173-at üzleti vagyonná kellett volna nyilvánítani, továbbá felülvizsgálni az bérleti szerződést és az akkori vagyonrendelet szerint hasznosítani az ingatlant. Ezt elmulasztották megtenni. Kicsit megkésve, 2013-ban a képviselő-testület üzleti vagyonná nyilvánította az ingatlant, de a bérleti szerződés felülvizsgálata akkor is elmaradt.

Lakossági nyomásra a képviselő-testület a 168/2018 (X.24.) számú határozatában 2019-01-01 hatállyal felemelte a bérleti díjat havi 5000 Ft-ra és új bérleti szerződés is köttetett.

Mielőtt továbblépünk, számoljuk ki, hogy eddig mennyi bérleti díjat kellett volna fizetni a bérlőnek: 2000-07-01-től 2001-07-31-ig 13*600=7800 Ft-ot, 2001-08-01-től 2018-12-31-ig 208*2500=520000 Ft-ot, ez összesen: 527800 Ft. Okom van feltételezni, hogy ebből egy fillér sem érkezett be az Önkormányzat kasszájába (később érthető lesz a feltételezés), ebben az esetbe ez az összeg a  késedelmi kamattal megnövelve közel 800000 Ft-ra nő. Jár e késedelmi kamat? Jár, a késedelmi kamat minden esetben mindentól függetlenül jár. A megállapodás 6. pontjában hivatkozott jogszabályok biztosítják ennek érvényesíthetőségét is.

2019-01-05-én közérdekű adatigényléssel fordultam a polgármesterhez. A válaszokból kettő fontos dolog derül ki. Egyrészt a polgármester is elismeri a nagymértékű tartozást, szerinte 355900 Ft-al tartozik a 200000 Ft beszámítása után is. Másrészt a bérlő továbbra sem fizeti a bérleti díjat.

2019-05-28-án a bérlő benyújtott egy kérelmet, melyben részletezi az álláspontját. Hogy miért van tévedésben, az az eddigiekből kiderül, viszont van benne egy fontos mondat: “2010.02.01-től vagyok köteles lakbért fizetni”. Ebből az következik, hogy előtte egy fillért sem fizetett. Ezen kérelem hatására a képviselő-testület 37/2019 (VII.29.) számú határozatában a bérlő összes tartozását – ami hirtelen lecsökkent 355900 Ft-ról 120000 Ft-ra – beszámította, illetve 35000 Ft-ot közcélú munkára változtatott. Megtudakoltam, hogy mire fel ez a nagy változás, gondolom a válaszon ledöbbentetek, nekem konkrétan leszakadt a pofám. Kíváncsi voltam, hogy mostanság a bérlő fizeti e a bérleti díjat, de csak egy utólag írt és alig olvasható számlát tudtak produkálni,  bevételi pénztárbizonylatot, ami tényleg bizonyítja a befizetés tényét, azt nem. Mint ahogy a többször hivatkozott 30000 Ft-ról szóló számlához sem tudtak bevételi pénztárbizonylatot felmutatni. Egyetlen egy dokumentum sincs (pénztárbevételi bizonylat, bankszámlakivonat) ami valamiféle pénzmozgást bizonyítana. Ennek ellenére a bérlő köszöni szépen jól van, pedig mind a határozat, mind a bérleti szerződés alapján már ki lehetett volna tenni a szűrét. Persze ha a testület a falu érdekét nézte volna, nem pedig valami mást. Ennek a másnak a kiderítése a nagy feladat. Ez be van zárva egy dobozba, mégpedig egy kartondobozba.

A testület utolsó szégyenletes határozata több sebből vérzik, azaz többszörösen jogsértő. Először is képviselő-testület nem válthat tartozást közmunkává. Másodszor félre értik az elévülés fogalmát, persze szándékosan. A tartozás sosem évül el, csak a bírósági úton történő behajthatósága. Tehát ha van más mód a behajtásra – pl. behajtócégen keresztül, vagy jelen esetben a kilakoltatás fenyegetésével – akkor a teljes összeg követelhető. Sőt egy képviselő-testületnek – aki a mi pénzünkkel játszik – ez kötelessége is. Meglátjuk az új testület hogyan áll ehhez a dologhoz, fel merik e nyitni a kartondobozt. Viszont, lesznek emberek, sőt ismerőseik, akik a kezükre fognak csapni amikor a doboz felé nyúlnak.

Majdnem elfelejtettem…, a bérlő az Önkormányzat tudta nélkül (legalább is papír szerint tudta nélkül) egy vállalkozást üzemeltetett a Kossuth út 173-ban, amiben sikerült neki több mint 10 millió forint köztartozást felhalmozni. Az is érdekes, hogy az eddigi testületek miért nem vizsgálták a bérlő egyéb lakhatási lehetőségeit. Azt csiripelik a verebek, hogy Rákóczitelepen is van egy saját tulajdonú lakása. Egy képviselő gyorsan kiderítheti, hogy igaza van e verebeknek.

Bizonyára felmerült bennetek, hogy mi bajom a bérlővel? Semmi. Ő csak él azzal a lehetőséggel amit a múlt eseményei és mindenkori képviselő-testület biztosított számára. Jól csinálja.

Viszont az ügyben érintett testületek nem éppen a falu érdekeit képviselték. Fenntartom azon állításomat, hogy a  Btk. 377. § (1) tényállása (hanyag kezelés) megvalósulni látszik:

„Akit idegen vagyon törvényen alapuló kezelésével vagy felügyeletével bíztak meg, és az ebből eredő kötelességének megszegésével vagy elhanyagolásával gondatlanságból vagyoni hátrányt okoz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Ha a itt tényleg a szociális érzékenységről lenne szó, akkor az Önkormányzatunk az ott lakó többgyermekes anyával kötött volna bérleti szerződést. Természetesen piaci áraknak megfelelő bérleti díjjal. Csak akkor kell támogatni a bérlőt – pl. esetenkénti települési támogatással (segély) -, ha problémát jelent neki a bérleti díj megfizetése. Ilyen módon ő is ösztökélve lenne, és a testület sem csinálná a feszültséget.

Na, ez száraz ás hosszú lett. Sok sikert a tettre kész testületi tagoknak! Ha kérdés merül fel, természetesen számíthatnak a segítségemre.