A cikksorozat második részében egy sokkal egyértelműbb esetről lesz szó. Erről a Schveiczer Krisztiánnak szóló dádáról lesz szó, amit már korábban is kergettünk.

Itt nincs apelláta. Egyértelműen megállapítható, hogy a Kormányhivatal által küldött elektronikus levelet a Nemti Hivatalban valaki megnyitotta, majd iktatás és a címzett felé továbbítás nélkül a kukába dobta. Ez egy nagyon súlyos iratkezelési jogszabálysértés. Ráadásul a közvetlen felettes szerv levelét tüntették el. Hogy érzékeltessem, ez olyan mintha a közvetlen főnöködnek azt mondanád, hogy “Nem érdekel mit hablatyolsz itt!” mikor kiadja a napi elvégzendő munkát. De kipróbálhatod egy rendőrrel is mikor igazoltat.

A nagy kérdés ez esetben is, hogy ki volt a tettes? Kivizsgálta e jegyző az estet? Meg történt e felelősségre vonás? Mi volt a fellelőségre vonás tárgya? Netán a helyben megszokott módon jutalom egy kínos tartalmú levél eltüntetéséért?

A tisztánlátás végett: A jegyzőt terheli a fellelősség  a hivatalában elkövetett jogszabálysértésekért, iratkezelésért. Ameddig a fenti kérdésekben megfogalmazottakat nem teszi rendbe, addig Ő tekinthető a tettesnek.

A végére néhány gondolat a Kormányhivatal levelének tartalmához: Schveiczer Úr két évnyi testületi és bizottsági munka után sincs tisztában az általa vezetett bizottság nevével, nem tudja mit jelent az Önkormányzat, mit jelent annak a képviselő-testülete, mit jelent a képviselő-testület bizottsága és mit jelent a képviselő-testület hivatala. A legnagyobb szomorúság, hogy ez nem csak Schveiczer Úról mondható el, hanem szinte mindenkiről aki az Önkormányzatunk vezetésében érintett (képviselők, hivatali alkalmazottak, stb).